Bébijátékok, avagy a legkisebb felfedezők első kincsei
Mindannyian felfedezőként jövünk a világra, azzal a különleges belső motivációval a batyunkban, hogy örömöt jelent a megismerés. Nehéz elképzelni, hogy egy biztonságot nyújtó, szűk világban történő lubickolásból egyszer csak belecsöppenünk egy elképesztően ingergazdag, óriási, ismeretlen univerzumba. Ez egyszerre rémisztő és izgalmas is. A kíváncsiság és megismerés vágya azonban felülír mindent, és hozzásegíti az újszülöttet a Fejlődés nevű hegy fokozatos és ügyes meghódításához.
Sokszor hangoztatjuk mi felnőttek, hogy milyen elképesztően sok dolgunk van, mennyi mindennel foglalkozunk. Mély és fáradt sóhajjal kipárnázva, a régi szép időket irigyelve emlékezünk vissza gyermekéveinkre, mintha csak egy karibi nyaralásról ábrándoznánk. Holott kevés olyan elfoglalt teremtés él a Föld nevű bolygón, mint a kisbaba. A csecsemő életének első néhány hónapjában temérdek dologgal foglalatoskodik. Felfedezi az őt körülvevő nagyvilágot, a szűkebb környezetet és benne önmagát. Roppant elfoglalt, hiszen rengeteg új dologgal kell megismerkednie.
A baba számára minden tárgy, ami elé, illetve a keze ügyébe kerül: játék. A felfedezéshez érzékszervi (látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás) és mozgásos tapasztalásokon keresztül gyűjti be a szükséges információkat. Alaposan szemügyre veszi, majd megfogja, vizsgálja, mit lehet az adott dologgal csinálni. Minden „játékkal” töltött tevékenység visszahat a kisgyerekre, és a megismerés, tapasztalatszerzés folyamatában, az információszerzésen túl, ő maga is fejlődik, változik, ezért újra meg újra felfedezi őket. A sikeres élethez szükséges különböző képességeket tevékenykedtetéssel lehet fejleszteni!
A bébijátékok legfontosabb jellemzője a velük való tevékenység. Ebben a szakaszban meghatározó a mozgás, a tárgyakkal végzett manipuláció, mely során kevésbé a tárgy, mind inkább a vele való tevékenység a fontos. Például csörgők rázogatása, madzagra kötött fajátékok húzása, tologatós játékok. Nagyon szeretik a babák a hangot adó, zenélő játékokat. Jól elszórakoznak velük, különösen, ha ők maguk is tudják kezelni. Az idő múlásával, ahogy egyre fontosabbá válik a mozgás a baba számára, óriási sikere lesz a labdáknak, mindenféle gurulós játékoknak. A finommotorika (elsősorban az ujjak mozgékonyságát, együttműködését, illetve a szemek, és a száj finom koordinált mozgását értjük alatta) és gondolkodás fejlődésével egyre nagyobb kihívások elé állíthatjuk bimbózó értelmű csemeténket. A Montessori játékok, a formabedobós és keresős játékok, valamint a kirakós játékok pont ezt a célt szolgálják.
A képességek fejlődéséhez a kicsiknek beható vizsgálatokat kell végezniük. A bébijátékok „kísérleti nyulak” is egyben. Miután megnéznek, megfogdosnak, nyomkodnak, forgatnak egy adott tárgyat, előszeretettel meg is kóstolják azt. A megismerés, majd később a fogzás miatt is falják az új kincseket. Valahogy erősen tiltakozik a szervezetem az ellen, hogy valaha is egy kisbaba játéka legyek! Ha túl is élném a csócsálást, jön a rázogatás, amibe beleszédülnék, majd az ütögetés. Végül pedig a dobálás, amitől szó szerint padlót fognék. Kezdetben az építős játékok is inkább rombolás céljául szolgálnak. Sokáig nem képes a kisgyerek egymásra tenni az elemeket, viszont annál nagyobb élvezettel rombolja le őket. A látszólag hasztalannak tűnő „pusztítás” azonban nem csak féktelen mulatozás, bár tény, hogy van valami megmagyarázhatatlanul izgalmas abban, ha az anya vagy apa gondos és kitartó munkája által megépített „tornyot” egy szemvillantás alatt a földdel lehet egyenlővé tenni. Paradox módon ez által érti meg a kisgyerek, hogyan is működik az építés, hogy az egész részekből áll, és később ő maga is motiválttá válik arra, hogy alkosson, építsen.
A bébijátékok kiválasztásánál figyelembe kell venni ezeket az extra terheléseket, hogy azok bírják a kis felfedező extrém kísérleteit. A megfelelő konstrukció mellett tehát fontos a játék anyaga is.
Mikor a csecsemő már három-, négy hónapos lesz, akkor lehet nála először észrevenni, hogy nem azért csinál egy bizonyos tevékenységet, hogy gyakorolja azt, hanem mert élvezi a megszerzett tudást. Örömet okoz számára, hogy sikerül végrehajtania azt a mozgást, amit korábban sok munkával magáévá tett. Az igazi boldogságot az jelenti a számára, hogy az ismétlések során mindig hasonló eredményre jut. Sikerül végrehajtania a mozgást, ami megnyugtatja őt, egyfajta biztonságérzetet ad számára és egyben pozitív élményt, hogy képes rá.
A bébijátékok hozzásegítik tehát a gyermeket ahhoz, hogy mozgása tökéletesedjen, érzékelése fejlődjön, és számos új ismeretre tegyen szert önmagáról és az anyagok minőségéről, alakíthatóságáról. A hónapok múlásával a kisbaba egyre inkább magáénak érzi az egyes testrészeit. Manipulálás közben felfedezi a tárgyak, játékok és saját testének kapcsolatát. Hihetetlen élmény lehet a felismerés, hogy az a „hosszú kis ágacska, öt kis gallyal a végén” őhozzá tartozik, sőt mozgásukat is ő maga irányítja.
A bébijátékok kiválasztását követően érdemes hagyni, hogy a kisgyerek maga fedezze fel, mire is képes az adott játék. Nem célszerű előre megmutatni, élő bemutató show-t tartani arról, hogy mire való, hogyan is „kellene szakszerűen” használni azt. A fejlődés és önállóságra tanítás részét képezi, hogy próbálgatások, vizsgálatok után a kisgyerek maga fedezze fel, hogy milyen lehetőségek rejlenek a játékokban. Nekünk felnőtteknek az a feladatunk, hogy olyan környezetet biztosítsunk gyermekünknek, melyben a szabad mozgás mellett lehetőséget kap új dolgok felfedezésére is. Legyünk a kis „felfedezők” gondos „sherpái”, akik a szórakoztató, ám olykor küzdelmes, felfedezések alatt és két etap között is biztonságot, feltöltődést nyújtanak a számukra.
Felhasznált szakirodalom
Ranschburg jenő (2007): Rögök az úton, Saxum Kiadó, Szekszárd
Vida Ágnes babapszichológus blogbejegyzései, Forrás: https://www.kismamablog.hu
